Nincs ki a négy kerék

Ez itt a Jusztin utcai suli. Igazából dögunalom az egész. Reggel bejössz, becsengetnek, délután kicsengetnek, hazamész. De ma volt azért némi izgalom, és nem volt benne semmi vicces. Elmaradt a biciklitúra.

Pedig úgy volt, hogy az ofö megígérte, ha a nyáron mindenki megtanul bringázni, akkor az ősz elején, amikor még jó az idő, felkerekezünk Nagyrétre. És akkor az a fiú és az a lány az osztályból, akinek júniusban még nem ment a brinyózás, egész nyáron gyakorolt. Szeptemberben pedig azzal kezdték a sulit, hogy mind a ketten cangával jöttek az évnyitóra! Mi pedig nagyon irigykedtünk, mert igazán király bringát kaptak mindketten. Elöl hátul teleszkópos, tárcsafékes meg minden. Az ofö pedig betartotta az ígéretét, és mi ott is voltunk a megbeszélt helyen, a park sarkán, reggel fél nyolckor mind. Kivéve azt a lányt és azt a fiút, akiknek az új biciklijük volt. Annyit kellett rájuk várni, már azt hittük, elfelejtették, hogyan kell kerékpározni!

Javasoltuk, hogy induljunk el nélkülük, de az ofö azt mondta, meg kell várni őket, még ha kicsit lassabbak is! Egy jó félóra eltelt, mire megérkeztek. És naná, hogy lassabbak voltak, mert gyalog jöttek. Valaki meg is jegyezte, ezeknek nincs ki a négy kerekük! Gyalog jönni kerékpártúrára!?

Aztán kiderült, hogy szó sincs erről. Nem véletlenül van rajtuk a sisak, meg a könyökvédő. Persze, hogy kerékpárral indultak ők is, de mivel közel laknak egymáshoz, együtt jöttek, át a parkon. Már a sétányon tekertek, amikor két nagyobb gyerek elállta az utat előttük, és hiba csengettek, nem húzódtak félre. Akkor ők leszálltak a bicikliről, azok a nagyok pedig mondták, hogy nagyon tutik a bicajok, és hogy hadd próbálják ki, csak egy körre. Ők pedig hiába magyarázták, hogy sietnek, és hiába próbálták elmagyarázni nekik, hogy márpedig egyáltalán nem akarják odaadni a járgányokat, azok a nagyok megfenyegették őket, végül csak elvették a bicikliket, és eltekertek, és egy nagyon nagy próbakörre, mert egészen mostanáig nem értek vissza.

Amikor ezt az egészet elmesélték, még a fiú is pityeregni kezdett, nem csak a lány. Nagyon meg voltak ijedve. Mi pedig nagyon dühösek voltunk, s legszívesebben nyomban nyeregbe pattantuk volna, hogy megkeressük azt a két galádot. De az ofö azt mondta, bízzuk ezt azokra, akiknek ez a dolguk, a rendőrökre!

Így aztán a Nagyrét helyett a suliba mentünk, és a nagy túra helyett körbe-körbe kerekeztünk a sportpályán. Az ofö közben megkereste az iskolaigazgatót, aki azt mondta, ahhoz, hogy meginduljon a büntetőeljárás, vagyis, hogy a rendőrök megkezdhessék a nyomozást a két biciklitolvaj ellen, feljelentést kell tenni! Meg is kérte az egyik tanárt, hogy azonnal kísérje el a gyerekeket a rendőrségre, de persze előtte még felhívta a gyerekek szüleit is, hogy értesítse őket az eseményekről, és kérte, menjenek ők is egyenesen a rendőrkapitányságra.

Mi közben ügyességi versenyt rendeztünk, de érdekes, nem azon izgultunk, hogy ki lesz a nyertes, hanem azon, hogy az osztálytársaink visszakapják-e a biciklijüket a rendőröktől?

De sajna vissza is gyalog jöttek. Viszont egymás szavába vágva mesélték, hogy mi volt. Rögtön az volt, hogy a szüleik aggódva megérkeztek a rendőrségre. A nyomozó, aki egyébként egy nagyon kedves néni volt, megnyugtatta őket, és arra kért mindenkit, hogy menjenek vele a meghallgató szobába, ahol elmondhatták, hogy mi történt. A meghallgató szobában egyébként nemcsak ők és a nyomozó néni voltak, hanem még valaki, méghozzá egy pszichológus! Nagyon barátságos arca volt. Először is válaszoltak olyan egyszerű kérdésekre, mint például, hogyan hívják őket, hol laknak, meg ilyesmi. Aztán elmesélték, hogy mi történt velük, végül külön-külön válaszoltak a nyomozó néni kérdésire, például, hogy milyen színűek a biciklik, mi a márkájuk? Mikor történt az eset, hogyan is néztek ki azok a nagyok és hány évesek lehettek? Ismerik-e őket, látták-e már őket korábban arrafelé, volt-e ott a közelben még valaki, aki láthatta az eseményeket? Milyen irányba mentek el a biciklikkel az elkövetők? Közben az is kiderült, hogy ők most egy rablásnak a sértettjei, akik pedig a bringákat elvették, azok nem is tolvajok, hanem rablók! És a rablás sokkal súlyosabb bűncselekmény, mint a lopás! A szülőket pedig arról világosította fel a nyomozó, hogy kérhetik az ügyészt, kezdeményezze azt, hogy őket a továbbiakban az úgynevezett nyomozási bíró hallgassa ki, ami csakis a gyerekek védelme érdekében történik.

De sajna, akármilyen kedvesek is voltak a rendőrök, s bármennyire ügyesek, sajnos időbe telik mire megtalálják a tetteseket. Az viszont biztos, hogy most már nem csak azok köröznek az elrabolt bringákkal, hanem a rendőrség is körözi őket.

És sajnos az is biztos, hogy az őszi kerékpártúrából legfeljebb csak tavaszi lesz.

Folyt. köv.