Izsó Emese: Mátyás király az erdőben

 

 

 

Egyszervolt, hol nem volt, volt egyszer egy őzgida, aki egész álló nap a Mátra hegyeiben kószált. Tiszta vizű patakokból ivott, fekhelye a száraz avar volt, és egy helyen pár óránál tovább sose maradt.

 

Szemével mindig a talajt fürkészte. Hogy miért? Azt nem tudta pontosan senki. Az a hír járta, hogy a híres-nevezetes arany almát termő bokrot keresi.

Ám a medve szerint, hogy pontosan idézzem: „Ez badarság.” – jelentette ki magabiztosan egy alkalommal, mikor kis erdei rágcsálóknak szónokolt.

 

„Biztosan csak magányos.” Ebben volt igazság, mégsem hitték el neki.

 

Másnap reggelre összehívtak egy gyűlést, ennek az ügynek a megvitatására. Elhívták a népes nyuszi-kolóniát, a morcos medvéket, a szúnyogokat, a pökhendi pókokat, a nem éppen szerény szarvast… egyszóval mindenkit, kivéve a gidát.*

 

A napkorong már magasan járt az égen, mire az összes állat megérkezett a kerek, zöld kis tisztásra. Elsőként a szúnyog kért szót.

 

 

„Látják, az őzike nincs itt. Biztos megtalálta a gyümölcsöt és most nélkülünk falatozik jóízűen valahol egy sűrű cserjésben. Micsoda tiszteletlenség! Ez egyszerűen felháborító!”

 

Ám a fehér nyuszi nyomban tiltakozásba kezdett.

 

„Hisz nem is hívtuk meg. Mondd meg: mégis hogyan jöhetett volna el?”

 

Dehogynem!” Ezzel talán azt akarod mondani: az erdő bölcsei felelőtlenek és szétszórta?! Az te vagy, nem ők!” – vágott  vissza a róka!

 

„Kikérem magamnak! „– ellenkezett a füles.

 

„Egyben megegyezhetünk: az őzt haladéktalanul ki kell tagadni!”

 

„Nem!”

 

„De, igen!”

 

„De, nem!”

 

Eközben a fecske felsóhajtott az egyik viszonylag csendes sarokban: „Bárcsak a nagy Mátyás király köztünk járna! Ő rendet teremtene…”

 

„Itt is van!” – a medve bedobta álruháját.

 

„Nem veszitek észre magatokat!” – hirtelen mindenki elcsöndesedett. Az uralkodó folytatta.

 

„Medvebőrbe bújtam, hogy lássam, szükség van-e rám az erdőben. Úgy látom, nagyon is. Az őz csak szomorú! Keressétek fel, vigasztaljátok meg, kérdezzétek meg, mi a baja, ahelyett, hogy szidnátok. Viszlát! Nekem most Kolozsvár városában van elintézendő dolgom.

 

 

Sok sikert!

 

 

SZAVAZOK!