Berszán Örs: Ez könnyebb volt, mint gondoltam!
Kristály Karcsi, egy nagyon kedves gyerek meghallotta , hogy legjobb barátjának, Kovács Kristófnak, születésnapja lesz. Gondolta, meglepi valami érdekes ajándékkal. Egy olyan ajándékkal, amit ő készít.
Elhatározta, hogy egy papírsárkányt ad barátjának. Másnap reggel elment a papírboltba. Gondosan kiválasztott egy pöttyös és pár kék papírt. Vásárolt még ragasztót, madzagot és néhány színes szalagot. Reggeli után nekilátott a munkának. Vágott, ragasztott egész nap. Amikor a hold bekukucskált a szobája ablakán, még mindig égett a lámpa. Már olyan álmos volt, hogy alig tudta nyitva tartani a szemét, de nem adta fel. Azon az éjjelen aligha aludt egy keveset, még álmában is a sárkánnyal játszott.
- Ébresztő, hétalvó! Hasadra süt a nap.- szólt anya kedvesen.
Kinyitotta a szemeit, de annyira álmos volt, hogy alig tudott megmoccanni.Nehezen kikászálódott az ágyból, és átöltözött. Fáradt volt, de vidám, elégedett. Tudta, hogy volt értelme az éjjeli munkának. Nagy nehezen eldöcögött az iskolába. Aznap volt Kristóf szülinapja is. Ebéd után, felvágtatott a szobájába, ajándékpapírba csomagolta az ajándékot, és már indult is. Nagyon kíváncsi volt Kristóf véleményére.
Megérkezett. Az ajtó előtt tétovázva várt egy keveset, aztán megnyomta a piros gombot, a csengőt. Kristóf nyitott ajtót. Karcsi belépett az előszobába és beleszippantott a levegőbe. Torta illat lengett a szobában. A tortáról eszébe jutott az ajándék, amit pár pillanatra elfelejtett az izgalom miatt.
-Nagyon boldog szülinapot!-nyújtotta át az ajándékot Kristófnak. Kristóf gondolkodás nélkül letépte az ajándékpapírt, majd lenéző arccal dobta a sárkányt a heverő mögé.
-Köszönöm.- mondta cinikusan.- Jó vicc volt. Most kérem az igazi ajándékot!- Karcsi torkába gombóc lett. Nagyokat nyelt, nem akarta, hogy sírni lássák. Kiviharzott a szobából, átszaladt az udvaron, feltépte a kaput, kilépett, s elindult hazafelé. Könnyek gyültek a szemébe. Leült egy kőre, s halkan sirdogált. Mérgében belerugott egy kőbe.
-Figyelj oda, hogy hova rugdosod a köveket!- jajdult fel valaki, vagy valami a közelben. Karcsi felnézett. Fura, kis lény állt előtte.
-Te meg ki vagy?- kérdezte könnyes arccal a kisfiú.
- Kimi vagyok. Mátyás király küldöttje.- húzta ki magát az idegen.
- Vicces vagy!- mosolyodott el Karcsi.
- Nem mondod komolyan!- nézett sértődötten Kimi, de nem bírt sokáig komoly maradni. Kitört belőle a nevetés. Karcsi is vele nevetett. Miután elhalkultak, Karcsi elmesélt Kiminek mindent: elejétől a végéig. Kimi rosszallóan csóválta a fejét. Igazságtalanság. A kis lény felemelte a mutatóujját, és látszott rajta, hogy valami roppant fontosat akart mondani, de ekkor a távolban megjelent Kristóf.
- Karcsi... kérlek, ne haragudj! A sárkányt azóta már kipróbáltam, és jobban repül, mint amit Karácsonyra kaptam. Nagyon szép is, tudod, nekem a kék a kedvenc színem. Kérlek bocsáss meg!- Karcsi igent intett, átölelték egymást. Kimi elégedetten bólintott, „Ez könnyebb volt, mint gondoltam.”- suttogta halkan, majd eltűnt.
Sajnos Kiminek nincs mindig ilyen könnyű dolga. Vannak sokkal rosszabb igazságtalan esetek. Ha azonban figyelmesek vagyunk, lehet, hogy segíthetünk neki.
